- balfácán vagy.
- az mi?
- lüke madár.
- de eddig lassú csiga voltam... a csiga pedig nem madár.
- akkor lüke csiga.

ez az ember itt állandóan a birodalmi indulót fütyüli, hümmögi, dobolja, bármi, ha pedig rászólok, hagyja már abba, akkor kis idő múlva felcsendül a nászinduló az imént említett előadásmódok valamelyikén. az utóbbi időben természetes egyszerűséggel váltja egymást ez a két remekmű.
ijesztő.

előtte vagy másfél hétig halálán volt az emésztésem, kicsit nyomoréknak érzem magam, na. közben meg betemet minket a hó. tegnap azt néztük vagy negyedórán keresztül röhögve, hogyan táncol egy hókotró a bicikliúton és a járdán, az egyik kisbolt elé pakolja a havat, majd még pörög egy kicsit és átrakja 2 m-rel arrébb, valószínűleg rájött, hogy ott annyira mégsem lesz jó. mindeközben az emberek próbálták kikerülni, átfutni mögötte, előtte, a futkosástól estek-keltek. még jó, hogy nincs tv-nk, ingerküszöböm az egekben, ez is szórakoztatott.


lehet ezek után mindent. nincs semmiféle szabály arra, hogy nem lehet bevinni érettségire cumit és tápszert, az osztálytársak és a tanárok addigra megszokják, az elnök persze biztosan meg fog lepődni, ha mondjuk a kimehetek wc-re kérdés után nem az ajtó felé indul majd, hanem leül a széke mellé a bilire, de hát ki vagyok én, nem az anyja, ugye, csak a szomszéd ribanc, szóval kussolok.
addig is: tánc!

már arra is gondoltam, hogy egyszerűen letusolom a fejem.
mondta a sebzett tarkójú világvége-szakértő*. nem is ismerem én ezt az embert.
*istenem.
- itt a méhszáj, itt a gyomorszáj... itt meg a száj...
- aha... na, most száj le rólam.

na, odaadtam a petri-díjas dolgot az irodalmi jelennek, kíváncsi voltam, hogy ehhez általában mit szólnak az emberek. vicces. engem nem a nyalás része érdekelt a történetnek - úgyis mindenkinek van egy kis szar a szája szélén -, de mindenki ezen háborodik fel.
olvassatok kommenteket, tanulságosak.

rákattantunk a bögrés sütikre. nem lesz ez így jó.
és rájöttem, hogyan is működik a gépemen a panoráma.
így. szuperizgalmas. bár az inkább, jövőhéten lesz-e tárgyalás. sötét felhők gyülekeznek, blablabla. féljetek, én szoktam, sűrűn.

anyám mondta, hogy vasárnap menjek haza legalább a vastag kabátomért, hozzam el, mert milyen hideg lesz már. milyen hideg lesz? nem nézek köpönyeget vagy időképet? hát nem. mivel nem kaptam választ, ma vettem a bátorságot, rápillantottam az utóbbira, erre kisebb apokalipszis fogadott: hazánkra zuhanhat az űrjármű.
azon kívül, hogy csak lehetőségről van szó, biztató még ebben a kijelentésben a határozott névelő, mert arra enged következtetni, hogy mindössze egy van ebből az űrcsodából, bár félő, csak képtelenek használni a nyelvet.
