
tegnap, mikor hazaértem 23:15-kor és láttam, hogy a kis szobatársam már alszik, nem volt pofám bekapcsolni a gépet, mert elég halálhörögve indul, ezért úgy gondoltam, kimegyek a konyhába olvasni. ott viszont úgy felkúrtam magam, hogy három lépés után már gusztustalan étolaj és a harmadik világnak elegendő kajamaradék ragadt a talpamra, hogy na. ráadásul, amikor ránéztem a tűzhelyre, ami olyan volt, mintha valaki hányással borította volna, kurvaanyáztam is egy sort, úgyhogy gyorsan csináltam kávét, majd heveny sikálásba kezdtem. bár legszívesebben az egész helyiséget benzinnel locsoltam volna, majd az enyészet megoldja. de nem. azt az ősdzsuvát nem lehet elképzelni. meg ha már ENGEM zavar, az azért nem mindegy. otthon felszedtem némi rendszeretetre utaló magatartást, annak ellenére, hogy a saját cuccaim még mindig romokban hevernek, a közös életteret azért egyben lehetne tartani kicsit. és nagyon nem az én koszom volt. na mindegy. még egyik gyökér sem mondott rá semmit. felmosni nem sikerült, mert a mosogatószeren kívül nincs tisztítószer, de ha arra megyek vissza pár órán belül, hogy az a szerencsétlen nőszemély megint telebaszta a konyhát, akkor most már szóvá teszem, hogy nem kéne. vagy csináljon legalább rendet maga után, mert az sem sikerül. láttatok már olyat, hogy PENÉSZ van a mosogatóban? a fémen? mert én itt először igen. nem akartam elhinni...
a cica cenzúrázta magát, bárhonnan is próbáltam. néha apró pelyhekben szállingózik a hó.


na, ma megyek vissza szegedre, mostantól hárman lakunk majd egy lakásaban. Ágneska, aki nem a régi, hanem egy újabb verzsön, meg Dánielka, aki itten ír néha komment.
meg SZIN, de próbálom majd tartani magamat a menetrendemhez. remélem jó lesz, én biztosan.



ilyen hang jött ki belőlem. nem mintha sokat akartam volna aludni, de ezek után biztosan nem is fogok, esetleg a másik szobában.
tanulgatok itten nagy hévvel. egyszer csak dübörgést hallok, remeg az asztal, és... peeersze. mindenesetre hirtelen a periférikus látásomba tekergőzött egy kb 10 cm hosszú, irgalmatlanul sok és hosszú lábbal rendelkező rovarállat a számítógép mögül.
aszittem összefosom magamat rögvestizibe'. remélem a parketta alatt él a családja, aminek tagjai sokkal nagyobbak, ő nyilván csak a felderítő volt. majd egyszer arra ébredek, hogy a Föld középpontja felé hurcolnak zsúrlófákkal övezett fészkük irányába. ahol természetesen a lárváik falatozzák majd megfele testemet.
amúgy ő is megijedt, mert ahogy elkezdtem artikulálatlan zöngéket kiadni magamból, visszabújt rejtekébe. pedig már kattogott az agyam, hogyan ölhetném meg úgy, hogy ne kelljen szivaccsal takarítanom a falat utána. olyan kövér volt, hogy biztosan beterítette volna az egészet.
nem mintha félnék az ilyen dögöktől, de húzzon már a vérbe. ráadásul ma meg akart ölni egy denevér is.
hülye állatok.

szaromat nyomd szét! na, de nem. már mondtam élő szóban pár embernek felfedezésemet (mert a blogomon kívül is van életem, úgy ám), hogy a szemben lévő ház első emeletén, ahol pici kiugró szolgál dohányzásra és levegőcserére, kint szokott álldogálni egy bácsi, alsó- vagy rövidnadrágban meg egy ilyennel a kobakján:
és bámul! a süveg meg rágyógyult a fejére, mert még soha nem láttam anélkül. na és amikor múltkor a tikben voltam, belém hasított a felismerés, hogy az ősmagyar árus bácsi az én szomszéd bácsim, hahhahaaa!
most kint cigiztem, sétált az alföldi utca felé rövidnadrágban, hawaii ingben és süvegben (elég eklektikus volt), majd felnézett, rám somolygott és köszönt. vigyorogtam és visszaköszöntem.
hát ez törpént most. majd pajtizom vele és szerzek olcsóbban nyaklánc vagy valami :) (nem, valószínűleg ez nem fog megtörténni, de milyen jól hangzott má'.)

elzsibbadott a bal lábam és most rossz nekem. igazából fostalicska kedvem van, de leginkább semmilyen. viszont ma rollereztem, az kifejezetten jó volt, bár kb 2 hónapja is, úgyhogy nem volt rám irgalmatlan nagy hatással. ja, meg átrendeztem a nagyszobát. most ilyen.
aki tud két embert, aki létezne egy szobában, valamint velem egy lakásban, az szóljon.