
négy óta ébren vagyok, már mosogattam, ágyaztam, anyámék ma jönnek haza az üdülésükből.
ja, igen. szilasival rémálmodtam.
kint 1,3 fok van, mindjárt megnézem, van-e biciklim. ha nincs, akkor gyalogolok a város másik végére, hogy lámpákat szerelhessek megint.
a zsebem meg tele van makkal és hánccsal. ennek amúgy örülök.

azt álmodtam, hogy elszökik a kutyám, hogy más gazdát keres, hogy iza összemegy iszonyatosan apróra és betemetik valami kavicsok, amiket próbálok leszedni róla, kövekké majd sziklákká nőnek és nem tudok tenni semmit, hogy szarvason sétálok és meg akarnak verni, a parton van egy víztorony, oda menekülök, felfelé, mikor mindig szidom minden szar horrorban a felfelé menekvő embereket.
meg hogy elvetélek.
jót aludtam. utána úgy ébredtem, mint akit tényleg összevertek és a látvány gyakorlatilag teljesen ugyanazt tükrözte.

mostanában, ha úgy érzem, valami mászik rajtam, akkor tényleg. remélem, nem lettem gyorsabb, mert ha mégis, kissé aggaszt az a sok meg nem talált állat, ellenben abból a szempontból megnyugtató lenne, hogy amikor fél szemmel látni véltem elsurranó valamit, az nem csak hallucináció volt.
megint rémálmodom, nem örülök. ugyanazt. sajnos még mindig nem jövök rá, hogy csak álom, mert sikerül elhitetnem magammal, hogy ez sokkal valósághűbb, mint szokott, a vért is érzem a számban. így volt ez ismét, pedig még csak rá se haraptam zsibbadásig a nyelvemre, ahogy általában. talán már most el kellene kezdenem gyűjteni, hogy megcsináltassam, ha egyszer tényleg kiesik. mert ki fog, én tudom. bár a bölcsességfogaim még sehol, szerintem azok se lesznek, pajtásai a bal hatosnak alul. az is elveszett út közben.

éjjel arra ébredtem, hogy nevetgélek.
a félonline-os izé miatt egész sokan írtak valamilyen úton-módon. pl egy srác, aki szintén próbálkozik, azon túl, hogy olvasta őket, nem nagyon mondott semmit. csak hogy hiszek-e az éber álmokban. namármost ezt a lucid dream dolgot már rég nézegettem, azt hiszem akkor először, mikor emeletről le, emeletre fel közlekedtem alvajárás közben, majd beszélgettem is a szüleimmel és arra eszméltem, hogy a szobájukban állok egy konyharuhával a kezemben, előtte pedig arról faggattam őket, mégis hol tartjuk a sörcsapot. nincs olyan nagy baj, nem kell megijedni, első fesztiválos pultozásom után azt hiszem kicsit kimerült voltam. bár ez szimpla alvajárás volt.
a lucid dream az, mikor tudod, hogy álmodsz és te irányítod. olyankor lehetsz bármi, egyszerűen csak rá kell jönni, hogy ez nem a valóság.
mivel elég sok igen aktív rémálmom volt, próbálkoztam ilyesmivel, de bárhogyan is teszteltem, mindig be tudtam csapni magam, és képtelen voltam különbséget tenni valós és valótlan között. talán, ha többet gyakorlom, vagy ha nem csak rémálmodáskor tesztelek, akkor jobban megy. helyette inkább az álmaim intenzitásával akartam valamit kezdeni, ha már irányítani nem tudom őket.
végül is, eddig az tűnt a leghatásosabbnak, hogy beállítom a telefont, szundimód, hárompercenként csörög fél órán keresztül. olyankor besűrűsödik minden, ráadásul vissza is lehet lépni a már megkezdettbe. és igen, azóta a rémálmaim is sokkal valósághűbbek és durvábbak, de valamit valamiért, ugye.

azt hiszem álmomban megint sírtam. ilyenkor összeszorítom az állkapcsomat. van, hogy a nyelvemre harapok és tulajdonképpen a fájdalomra ébredek, hogy a homlokomat is úgy ráncolom, a szemem belesajdul. de most, még mielőtt nagyon belemelegedtem volna, félig-meddig felébredtem és elmúlt. akkor emlékeztem, mit álmodtam. már nem. de azt hiszem, jobb is. ha tényleg úgy történt, ahogyan emlékszem.
azért érdekelne, mitől van ez.

egész nap olyan hangulatom meg érzésem volt, mintha éjjel órákat bőgtem volna át, de én ilyesmire nem emlékszem. csak, hogy mosogatás közben összetörtem egy felespoharat. ezt álmodtam. nem hangzik túl tragikusan.

mi történik azokon a napokon, mikor bedugult orral vagy arra ébredek, hogy beszélek.

beparkoltam, mikor hátulról belém jöttek. nagy kurvaanyázás közepette kiszálltam a kocsiból, mégis, hogy sikerült ez, hát már álltam, miért nem vett észre, erre kiszállt a nő is, artikulálatlanul üvöltött valamit, én megfordultam, hogy kivegyem a telefonomat a táskámból, helyette dörrenés és iszonyatos fájdalom a jobb lapockám alatt, éreztem ahogyan kibuggyant a vér. a nő kocsijában ott ült a lánya. én összeestem, próbáltam segítségért kiáltani, de semmi hang. pár méterre várt egy mentő, csak nem engem.
arra ébredtem, hogy éppen még nem esek le az ágyról.
van jogsim, de szerintem nem tudnék már vezetni. akkor fogjam be a szám, ugye?
a semmi, meg hogy kiskoromban nem kaphattam megfelelő mennyiségű színezőt, az mindennek az oka. a komám, félkészse, hogy lidl a szeme, az majd elmúlik. a minek más kérdés. és azt hiszem van egy új visszatérő álmom.

itthon nem tudnak ajtót nyitni.

már az álmaim is érdektelenek. az egyikben mentem előre, lebarnultam és kész.
