
márpedig a sörénynek lobognia kell.

lehet ezek után mindent. nincs semmiféle szabály arra, hogy nem lehet bevinni érettségire cumit és tápszert, az osztálytársak és a tanárok addigra megszokják, az elnök persze biztosan meg fog lepődni, ha mondjuk a kimehetek wc-re kérdés után nem az ajtó felé indul majd, hanem leül a széke mellé a bilire, de hát ki vagyok én, nem az anyja, ugye, csak a szomszéd ribanc, szóval kussolok.
addig is: tánc!

izgalmas ám az életem nagyon, lásd az és-ben. ajándékként képekkel is illusztrálom.
részlet a legújabb feljelentésből:
![]()
csuda egy teremtmény, na, az tuti. és akkor a magyarázat, mit is jelent egy 35 éves nőnél, ha valamit eltávolít:
ez az előttünk lévő fa, lentről. kattintás után nagyban lehet keresni a hibát. amennyiben nincs meg, segítek, a következő képen már jobban látszik.
ha még mindig nem lenne egyértelmű, mik is azok, akkor tessék:
könyvtől kezdve a tusfürdőn át az összes ruhámig mindenem beterítette a játszóteret, a kontaktlecse ki- és betevéshez használt kis kerek kozmetikai tükör szilánkjait úgy szedtem össze a homokozónál, minden dobásban volt erő, nem éppen egy törékeny virágszálról van szó. még jó, hogy a nagykésről elhitte, nem az enyém, merthogy azt is el akarta távolítani a nyolcadikról a járókelőkre... ennyi maradt, ezeket nem tudtuk leszedni a 25 méter magas fáról, pár hete került a mementóként lobogó vörös bugyim a postaládánkba, amit végre lesodort a szél.
szerintem már sokszor említettem, de most újra muszáj leírnom, hogy úgy érzem, mintha vonzanám az őrülteket. viszont most legalább egy olyan került a környezetembe, akinek papírja is van róla. végre. fú, hogy vártam, jaj.
a novellácska utóélete meg különösen parádés, ilia tanár úr levele a legjobb: 

innen üzennék mindenkinek, ebben az esetben engem kellett sajnálni inkább. köh. ja és azt kifelejtettem, hogy a lépcsőház folyosóját is szőnyegként borítotték a ruháim, azon lépdeltünk a rendőrökkel egészen az ajtónkig.

de ettől függetlenül basszátok meg.
régen mutattál verset, mondta a következő sorozatszerkesztő, persze lehet, hogy aztán teletűzdelem a megjegyzéseimmel, folytatta, jó, végül is küldhetek, úgysem érdekel a véleményed, válaszoltam, majd a következő elnök elől elvettem a ropit.
azért örülök, hogy ezek az emberek tényleg nem tudnak meghatni, a puszta létüktől nem esem hanyatt, de egyet tudok velük érteni, még ha azzal szemben is beszélnek, akit éppen szeretek mondjuk.
engem nem nevel ki egy írószervezet sem, majd én eldöntöm, mit mikor, meg úgy egyáltalán, kell-e valamit valamikor.
egyéb hasonlóan érdekes dolog, hogy ma töltöttcsirke-szagú volt a vizeletem. feltételezem, a töltött csirkétől.

ennyi év alatt csak 2,5 hónapnyi bejegyzésem tűnt el, végül is, nem olyan rossz arány... :)

kedves barátaim:
BASSZÁTOK MEG!
de csak mert szigorú vagyok, mint egy abroncs vagy egy kései móricz-regény. sajnálok bármilyen kortárs akárkit, aki szegedre vetődik, de komolyan. mármint tényleg. szívből.

tegnap fogtam magam és 23 lettem. jelen pillanatban nem tudom felidézni, kérdezték-e már gúnyosabban, hány éves is vagyok. hozhatja isten, bárki mellett úgy helyezkedik, ahogy akar, de nem szeretem, ha hülyének néznek.

azért ezt túlzásnak tartom kissé.

a litera annyira fel tud kúrni a reklámjaival, hogy az valami fertelem.
félreértés ne essék, ennél lényegesen nagyobb problémáim vannak, csak arról lassan már regényt kellene írnia valakinek, nem blogbejegyzést.
