
![]()
- iza, az szerintem cicakaki
- vagy kutya...
![]()
ásás után:
- de attól még nő belőle fa?
kifejezetten mulatságos volt a délután, ez az érzés a képsorozatot utólag elnézegetve sem hagyott alább.
(szarfában meg szarfaszú, de ezt csak így zárójelben.)

rákattantunk a bögrés sütikre. nem lesz ez így jó.
és rájöttem, hogyan is működik a gépemen a panoráma.
így. szuperizgalmas. bár az inkább, jövőhéten lesz-e tárgyalás. sötét felhők gyülekeznek, blablabla. féljetek, én szoktam, sűrűn.

izgalmas ám az életem nagyon, lásd az és-ben. ajándékként képekkel is illusztrálom.
részlet a legújabb feljelentésből:
![]()
csuda egy teremtmény, na, az tuti. és akkor a magyarázat, mit is jelent egy 35 éves nőnél, ha valamit eltávolít:
ez az előttünk lévő fa, lentről. kattintás után nagyban lehet keresni a hibát. amennyiben nincs meg, segítek, a következő képen már jobban látszik.
ha még mindig nem lenne egyértelmű, mik is azok, akkor tessék:
könyvtől kezdve a tusfürdőn át az összes ruhámig mindenem beterítette a játszóteret, a kontaktlecse ki- és betevéshez használt kis kerek kozmetikai tükör szilánkjait úgy szedtem össze a homokozónál, minden dobásban volt erő, nem éppen egy törékeny virágszálról van szó. még jó, hogy a nagykésről elhitte, nem az enyém, merthogy azt is el akarta távolítani a nyolcadikról a járókelőkre... ennyi maradt, ezeket nem tudtuk leszedni a 25 méter magas fáról, pár hete került a mementóként lobogó vörös bugyim a postaládánkba, amit végre lesodort a szél.
szerintem már sokszor említettem, de most újra muszáj leírnom, hogy úgy érzem, mintha vonzanám az őrülteket. viszont most legalább egy olyan került a környezetembe, akinek papírja is van róla. végre. fú, hogy vártam, jaj.
a novellácska utóélete meg különösen parádés, ilia tanár úr levele a legjobb: 

innen üzennék mindenkinek, ebben az esetben engem kellett sajnálni inkább. köh. ja és azt kifelejtettem, hogy a lépcsőház folyosóját is szőnyegként borítotték a ruháim, azon lépdeltünk a rendőrökkel egészen az ajtónkig.

de ettől függetlenül aranyos


+ iza is fényképelt egyet :)

éppen alattomosan leszáll az éj

a köd meg mintha el

szeretem ezt az utcát.


na, azok aztán végképp nincsenek, kezdem tényként kezelni. mert az nem lehet, hogy csak úgy, mikor hazahozom mr kosztolányi-kutatót, elmegyünk a tavaly meghalt nagyapám lakására (ahol én amúgy évek óta nem jártam) felmérni a könyveket és 5 perc után észrevesz három kötet kd-t, amiből kettő dedikált. még azt nem tudjuk, ki benedek anna, de ki fog derülni. káldor miksa kd kiadójának (genius) volt az igazgatója, neki szól a bús férfi. szerintem menő.
a másik a szegény kisgyermekben egy szignó.
engem az érdekel tényleg, hogy káldor miért vált meg ettől a kötettől. remélem összevesztek vagy valami szaftos történet legalább :)

azért ezt túlzásnak tartom kissé.

három hete dögrováson vagyunk. nálam nem olyan súlyos a helyzet, viszont.
szegényen át is estem egyszer, de nem reagált. akkor kicsit megijedtem.

na, mára teljesen kihevertem. legalábbis, kedvem az van. holnap vagy valamikor mennem kell hódmezőre hajléktalanokat fényképezni, azt mondták, próbáljak a bizalmukba férkőzni, legyenek mosolygósak a portrék. amúgy is mindig megtalálnak a csövesek és beszélgetnek velem, szóval nem hiszem, hogy pont ezzel lett volna gond, de most különösen bizalomgerjesztő lehetek számukra.
érezzétek a tekintetemben a súlyt. szív alakú a seb, de a csuklóm fáj csak igazán. a szemem alatti duzzanat is apad, ráadásul most pár évig megint nem kapok tetanuszt. megérte.
