
és tényleg csak ennyit tudtam mondani.
műút visz a bűn városába. legalábbis én miskolccal mindig így voltam. hogy a bűn az úgy afelől.
ha törik, ha szakad, megiszom azt az első kibaszott keserűt. és akkor helyben is leszek: boldogszomorú, meg ilyenek.

![]()
- iza, az szerintem cicakaki
- vagy kutya...
![]()
ásás után:
- de attól még nő belőle fa?
kifejezetten mulatságos volt a délután, ez az érzés a képsorozatot utólag elnézegetve sem hagyott alább.
(szarfában meg szarfaszú, de ezt csak így zárójelben.)

- balfácán vagy.
- az mi?
- lüke madár.
- de eddig lassú csiga voltam... a csiga pedig nem madár.
- akkor lüke csiga.

ez az ember itt állandóan a birodalmi indulót fütyüli, hümmögi, dobolja, bármi, ha pedig rászólok, hagyja már abba, akkor kis idő múlva felcsendül a nászinduló az imént említett előadásmódok valamelyikén. az utóbbi időben természetes egyszerűséggel váltja egymást ez a két remekmű.
ijesztő.

- itt a méhszáj, itt a gyomorszáj... itt meg a száj...
- aha... na, most száj le rólam.

szeretlek, de tré vagy.
ezután hajnali kettőkor sms-sel bombáztuk a szerintünkvicceslenne vőfélyt, aki másnap írt, hogy nem vicces, de inni iszik ránk, különben is, nézzünk majd pénteken és-t.
ám a balkánra csak holnap ér el. ezt mondjuk nem értem egészen, de félig se. mindegy.

azt ugye tudod, hogy ha nem lennék nős, már megkértem volna a kezed?
és látom, hogy ez valami végtelenül kedves dolognak indulhatott fejben, de sajnos kimondva nem érte el azt a hatást, amilyen célra készült a mondat, ezt próbáltam finoman érzékeltetni is, tudniillik röhögőgörcsöt kaptam.
de ettől függetlenül aranyos


+ iza is fényképelt egyet :)

éppen alattomosan leszáll az éj

a köd meg mintha el

szeretem ezt az utcát.

