
ahol én vagyok a biztosabb pont?
a kutyánk borzalmas. mivel keveset találkozom vele, idegbeteg, ha meglát. persze az örömtől, de akkor is. menet közben lerágja rólam a cipőt, pedig gyürkészem én anélkül is. és mivel keveset találkozom vele, kurvára nem hallgat rám. szerintem, ha belerúgnék egy isteneset, hogy haaagyd máááár aaaabba, ugyanolyan boldogan visszadöcögne és rácuppanna a lábamra. ehelyett attól zeng az üdülőövezet, hogy NEM.
a kutya se hallgat rám, nem tudom, mit várok másoktól.

másnaposan a tűzőnapon kutyaszart szedegetni, na, az pont nem az.

kutyatanítgatás közben (az ül már megy) megkérdeztem öcsémet, kér-e a kezemben lévő jutalomfalatkákból és visszakérdezett, hogy miért, finom?
részt venni semmiben sem akart, de egész idő alatt a kutyakajával szemezett.
