
elhagyott nő szeretnék lenni: aki otthon hagyja a lányát; akinek a férje másik városban lakik és új emberekkel találkozik; akinek az anyja tüdőgyulladással fekszik otthon és talán meg is hal; akinek a gyerekére azért a mama vigyáz majd mégis.
most nem figyel senki, most megbaszhatsz te is, nem lesz baj, vérzem, így jobban csúszik, nem lesz baj, egyedül vagyok, tényleg, mondhatsz bármit.
tényleg mondhatsz bármit, az ajtót is becsukom, mi halljuk őket, ők is minket, de nem látjuk, nincsenek, mondj bármit.
úgy gondoltam, nem félek, hogy csak a vonaton jött elő, hogy csak olyankor van velem, ha valami éppen történik, amikor okom is van rá.
de már a nevemet elhiszem legalább. hogy az enyém. annyit hallottam az utóbbi időben.
jogi szövegekben is helyet kapok, lassan meggyőznek arról, hogy vagyok.

kedves barátaim:
BASSZÁTOK MEG!
de csak mert szigorú vagyok, mint egy abroncs vagy egy kései móricz-regény. sajnálok bármilyen kortárs akárkit, aki szegedre vetődik, de komolyan. mármint tényleg. szívből.

ahol én vagyok a biztosabb pont?
a kutyánk borzalmas. mivel keveset találkozom vele, idegbeteg, ha meglát. persze az örömtől, de akkor is. menet közben lerágja rólam a cipőt, pedig gyürkészem én anélkül is. és mivel keveset találkozom vele, kurvára nem hallgat rám. szerintem, ha belerúgnék egy isteneset, hogy haaagyd máááár aaaabba, ugyanolyan boldogan visszadöcögne és rácuppanna a lábamra. ehelyett attól zeng az üdülőövezet, hogy NEM.
a kutya se hallgat rám, nem tudom, mit várok másoktól.


a gyomorideg erős, a többi rángatózva vívja haláltusáját.

mikor a bukott bölcsész elmegy az utolsó fillérjeiből egy másik városba a hajléktalanszálló lakóit fényképezni úgy, hogy épp ki akarják rakni az albérletéből, szerintem igazán gyönyörű.
és jelenleg pont annyi vágyam van, mint az embereknek ott: enni, inni, wc-re menni, tusolni, aludni.
vagy hogy elcsapjon egy autó.
amikor pofára estem, olyan jó volt. csak a fájdalomra tudtam figyelni.

azt álmodtam, hogy elszökik a kutyám, hogy más gazdát keres, hogy iza összemegy iszonyatosan apróra és betemetik valami kavicsok, amiket próbálok leszedni róla, kövekké majd sziklákká nőnek és nem tudok tenni semmit, hogy szarvason sétálok és meg akarnak verni, a parton van egy víztorony, oda menekülök, felfelé, mikor mindig szidom minden szar horrorban a felfelé menekvő embereket.
meg hogy elvetélek.
jót aludtam. utána úgy ébredtem, mint akit tényleg összevertek és a látvány gyakorlatilag teljesen ugyanazt tükrözte.

a litera annyira fel tud kúrni a reklámjaival, hogy az valami fertelem.
félreértés ne essék, ennél lényegesen nagyobb problémáim vannak, csak arról lassan már regényt kellene írnia valakinek, nem blogbejegyzést.

karszalagok levágva, piercing a zsebemben.
lecsupaszítva vár röszkén a knorr gyár.
jó ideje ez a péntek volt a legszebb napom.
szar ügy.
