

kedvenc irodalomtörténészem kezében imbuszkulcs és fogó. a háttérben zene szól. néha szemrehányó tekintettel felnéz rám és célozgat: nápolyit akar.

kedves barátaim:
BASSZÁTOK MEG!
de csak mert szigorú vagyok, mint egy abroncs vagy egy kései móricz-regény. sajnálok bármilyen kortárs akárkit, aki szegedre vetődik, de komolyan. mármint tényleg. szívből.


sanyi, mert lakótársak vagyunk, meg mert olyan rajzfilmfigura feje van, mint nekem. vicces fiú: fradista és leírta az egyik versében azt a szót, hogy lélek.
ő meg magor, akit azért szeretek, mert kibaszottul arrogáns.
ez meg én, aki úgy olvas, mint... á nem is, ezt nagyon jól megfogalmazta az egyik ismerősöm:
a tiedről meg az jut eszembe, mikor keféltem a kurvával - pironkodva tudjuk le azt jóvan.
itt vannak még. orcsiklanczkorkáldysárilázárbenceandrás. az apropót még mindig nem értem, hogy ez most a 100 ezer költősdi volt vagy valami más... fogalmam sincs.

most így, keresem a szemeimmel a helyét:![]()
anyám azt mondta, egyszer csak felnövök. sajnos érzem, bár a külsőm ezen mit sem változtat.
ez a videó meg végtelenül abszurd a sok gyerekkel. tapsolnak, visítanak örömükben és nem értik, csak halász judit haja száll, azt nézik, az szép. jól teszik.

próbáltam sepregetni a teraszt, miközben sertepertélt körülöttem a kutya, nagyon akart segíteni. valaki pár házzal arrébb a barbie girlt fütyörészte.
bár ne lenne hányingerem konstans.
legutóbb erre akartam menni és mehettem volna épp, mert tényleg érdekelt, de a hangulatomnak akkortájt hűlt helye volt leginkább. biztos voltam benne, ha átmegyek, annak valami rettenetesen csúfondáros vége lesz, tekintve, hogy a tökéletes kétségbeesésbe szálltam volna le a vonatról, a tájékozódásom is kedvfüggő és értem én, hogy telefonon lehet kommunikálni, mi merre, de mikor amúgy is az van, hogy legszívesebben leülnék valami sötét sarokba és soha többé nem mozdulnék, az olyankor nem segít előrejutni. ilyenkor az a kényszerképzetem támad, ha továbbmegyek, hogy a vodka majd segít, persze sosem, csak tüneti kezelést nyújt. ez nem gyógyít. viszont a pankságot sajnálom, sehol meg állomáson alvás. a naésmilyenvoltból ítélve minden bizonnyal jó: szép verseket olvastunk fel szépen. köszi... :)
mostanra visszatért, ott csücsül, ahol kell. vidáman lógatja a lábait és bazsalyog.
elhatároztam, hogy ma viselkedni fogok és inkább nem beszélek, mert annak több hátulütője is akad. de boldogan :)
a miheztartás végett tegnap hazafelé ezt dúdolgattam:

szarvas-szeged-visegrád-budapest-szarvas
már rettegek, az egyik kiscsaj azt írta, hoz gitárt. így is a tiszába lőném az összes rakparton pocoló kispáltgitározóéneklő retardot, akik azt hiszik, jó hangjuk van vagy bármi, miközben kurvára nem...
megpróbálom túlélni.

lyuk-lyuk
