ögyötöm bejegyzései 
nincs jövőnk
pont egy éves kép. annak ellenére, hogy tavaly újra felvételiztem, tehát idén védve vagyok, a másik kettővel szemben még mindig én vagyok a legreménytelenebb. talán, ha lehetnék rajzfilmfigura... de ez ugye nem túl életképes foglalkozás.
holnap minden kiderül.
tessék csak
ha van szegedi egyetemista, aki valamilyen csoda folytán véletlenül olvassa a blogom és még ír is prózát vagy verset, az szóljon, mert lesz valami egyetemi antológia, amibe kellenek emberek, rajtam követelnek párat. én már küldtem üzenetet azoknak, akikről tudok, hogy.
önkritikája meg legyen mindenkinek :)
kategóriák: ögyötöm
írta: deixis
btk
délután óta eszembe jutott ez a cikk párszor, és olyan jókat mosolyogtam magamban, köbö erre volt jó, másra aligha. a leányzó nagy valószínűséggel kiragadta a vitaminos beszélgetés főbb momentumait, majd másnap hóna alá csapta a laptopját, beslattyogott a tik-be és bepötyögte ezt a valamit. ha megerőltetem magam és figyelem is, amit írok - mint ahogyan ezt itt csak nagyon ritkán szoktam, mert nem azért van, hogy bármi értelmes nyom maradjon rólam -, jobb napjaimon, ha minimálisan összeszedem a gondolataimat, ezt a szintet még én is túl tudom szárnyalni... :)
a kedvenc idézet pedig egy kant-reflektáció a gyakorlati ész kritikájából:
nyilvánvaló faszverés, mert kant és hát szabadbölcsész, de sajnos a soraiból csillog ám az a kibaszott üresség.
és engem nem is az idegesített fel, hogy undorító képek, blablabla, ha valaki fapina, ízlés dolga, további közhelyek, hát legyen, szíve joga. inkább, hogy erőfeszítés sem látszik. valahogy nem tudom elképzelni, hogy a kötet fölött görnyedt, nézte azokat a nyamvadt képeket és azon görcsölt, mégis mi a rákot akar ez a szerencsétlen, biztos nem ok nélkül baszta ide pont ezeket a képeket. vagy ha igen, lényegtelen, akkor is illik próbálkozni, ha már ír róla. ez volt az egyik, a másik felháborodott hörgés igazából ezt megelőzően szakadt fel a torkomból, mikor is összevissza sikerült felsorolni azt az írdésmondd 3, azaz három darab ciklust. mer' az, hogy szerkesztik a köteteket azt csak úgy mondják, viccelnek olyankor, igazából random az egész, amit dob éppen a gép, nincs jelentősége semmi. ugye. na meg beleégett az agyamba a kifogásolható szó, mostantól, ha épp a barinőimmel a rozéfröccsömet szürcsölöm eltartott kisujjal, sokszor hangoztatom majd, mit, hogyan kifogásolok éppen. (nem.)
a lényeg, hogy harmadéves esztéta, tehát lassan alapdiplomája lesz. és csodálkoznak, hogy nem volt energiám a bölcsészkarhoz. aki olvassa, perszehogy kivétel, hát hogyne lenne az, mindenki kurvaokos, én meg aztán főleg. ez nem igaz, de az igazság senkit sem érdekel. viszont, nem is ezt akartam, hanem hogy ilyenek vannak, és akkor jönne pokorni azzal, hogy öt évre visszamenőleg fizesse ki a tandíját (diákhitelből???), aki nem végezte el a szakját. ezért? egy fillért se.
legkevesebb öt évre visszamenőleg a büdös kurva anyját.
oxigén
azt álmodtam, hogy férjhez kell mennem és hogy ezt állítólag én találtam ki, hogy igen, azt nem tudom, kihez, de azért előtte kicsit bepánikoltam és elszöktem valakivel, aki szintén nem volt túl valós. reggel arra ébredtem, hogy nem ikapok levegőt, az agyam meg valószínűleg teljesen elhalt éjszaka, mert ilyen eddig még álmomban se jutott eszembe. mikor szökni próbáltam, az valami fordulópont lehetett, szó szerint, és más üregekbe csordogált az anyag.
tegnap konflikuskezelő-tréningen, merthogy nekem van ilyen órám, egy darab kreditért, nem csinálunk semmit általában, tegnap pl teniszeztünk, de félelmetesen béna volt mindenki, én annyira nem, mert anno sokat. viszont, mivel sosem volt játékban az a nyomorék labda, csak (jobb esetben) egyik térfélről a másikra került, folyamatosan bambultam. egyszercsak a meglepetésből felém tartott, nem talált el, de annyira rácsodálkoztam a dologra, hogy ha csak elképzeli valaki a... khm... kevésbé koordinált mozgásomat, akkor egyértelmű, hogy fejbe vágtam magam. nem nagyon. van picipúp. még szerencse, hogy a fejem csak haj meg egy kurvanagy száj, így nem látszódik.
kategóriák: ögyötöm, álom, balfasz
írta: deixis
rövidhét
rájöttem, hogy sokkal több emberrel kellene beszélnem a héten, mint ahány hétköznap maradt még, ráadásul sör társaságában minimum. ma meg megyek a pszichóintézetbe dramaturgia helyett, hadd kísérletezzenek rajtam. most könyvesboltba, mert ebben az iskolában feltételezik, azt sem tudjuk, milyen. sírok. no és, hogy én viszem a csoporttársaimat, akik most gyűlnek épp és várnak rám epedve, az is vicc. múlthéten is próbáltam kedves lenni, de nem sikerült, gyönyörű pillanat volt mindenesetre, tegnap elpirultam, ahogy pont egy hete is.
kategóriák: ögyötöm, balfasz
írta: deixis
mer' nehogy egyszerű legyen már
egy kibaszott e-mailt nem tudnak eljuttatni, beszarok. már lassan úgy köszönnek, hogy csá kriszti, csüccs ide mellém. ennek örülhetnék is, de nem. vagy én nem tudom, egyszerűen nem akarják elküldeni? vagy mi? mert akkor mondják azt, hogy szopjak lovat, és helló, ne raboljuk egymás idejét feleslegesen. könyörgöm, tulajdonképpen két ember kommunikál rajtam keresztül, de azt is fosul? váddöfákk? ráng a szemem. és nem a marcival van a baj.
különben is, mi az, hogy hli-t meg tocót nem ismerik, viszont lehozzák szegedre ugyanazokat az embereket, akiket mindig. nemes z.-t ide is költöztethetnék, mit bírnak még tőle kérdezni? MIT?!
holnap bemegyek a jugyu-s hök-re, hátha belőlük lehet valamennyi pénzt kicsikarni.
kétlem.
kategóriák: ögyötöm, háborgó, balfasz
írta: deixis
gondolom, már
mindenkinek tele van ezzel a töke (annak a kb 4 embernek, aki olvas), de én kurvára örülök, hogy szívesen jön. bár valamit a kulturális iroda kavarászgat, majd holnap bemegyek és elintézem. őket. mindenkit. csak azért adjanak pénzt is, ha lehet, vagy bármit :)
kategóriák: ögyötöm, somolygás, kultúra, illusztráció
írta: deixis
épp motivációs levelet írok
ugyanis ki lehet menni a flansziákhoz két hónapra gyakorlatra. még nem tudni, hová, de biztos nem lehet rossz.
senkit ne zökkentsen ki, hogy nem tudok franciául, ők direkt nem beszélnek angolul, de én se, ezek csak apró részletek. az meg a legkevesebb, hogy mindez tegnap derült ki és ma van a leadási határidő.
nem tettem semmit
a fényképelőgép még mindig az albérletben heverész, merszem ugyanis nem volt elvinni szervizbe. szeretem magam kínozni.
amúgy meglepő módon egész jó óráim lesznek, tudósításokat kell majd készíteni, utána stúdióban szerkesztgetés, honlapbaszogtatás, dramaturgia, nyomdai alapismeretek (erről majd bővebben, mert a tanár eléggé taigetosz-pozitív), meg vizuális akármi, amire mondjuk még nem sikerült eljutni, mert össze-vissza veszi fel a többi csoport a kurzusokat, én meg sportkommunikátorosokkal nem közösködöm. de! pár perce ez is megoldódott, úgyhogy semmi sem tántoríthat el. talán. azt hiszem. eddig mindenesetre rendesen bejártam. ezen a héten :)
amúgy most felettébb nyominak érzem magam. nem tudom miért. nyilván, mert az vagyok, csak néha elnyomom :)
vagy mert Andrisnál mindig összehajtogatva elalszom a fotelben. egyenesen fáj.
múlt héten írtam egyet. oldalt meg lehet lesni.
kategóriák: ögyötöm, vers, balfasz
írta: deixis
