végzet bejegyzései 
ítéltessék
voltnej maradék müzlijét eszem gyerek maradék bébiételével keverve, és mivel gyerek (voltnej volt, tehát) a mi ágyunkban szokott elaludni, mindjárt átvisszük a sajátjába, hogy lefeküdhessünk.
ha van keresztény isten, tuti, hogy a kitudjamikori müzli és az igencsak nem mai (ám még nem lejárt) babakaja valami tisztítótűzhöz hasonlatos belső reakciókat vált ki. belőlem. majd.
ma
vért hánytam és kiss ottó kezet csókolt. persze fordított sorrendben.
aggódom
ez az ember itt állandóan a birodalmi indulót fütyüli, hümmögi, dobolja, bármi, ha pedig rászólok, hagyja már abba, akkor kis idő múlva felcsendül a nászinduló az imént említett előadásmódok valamelyikén. az utóbbi időben természetes egyszerűséggel váltja egymást ez a két remekmű.
ijesztő.
kategóriák: nóta, somolygás, végzet, kedves
írta: deixis
ilyen van
már arra is gondoltam, hogy egyszerűen letusolom a fejem.
mondta a sebzett tarkójú világvége-szakértő*. nem is ismerem én ezt az embert.
*istenem.
rámaráma
rákattantunk a bögrés sütikre. nem lesz ez így jó.
és rájöttem, hogyan is működik a gépemen a panoráma.
így. szuperizgalmas. bár az inkább, jövőhéten lesz-e tárgyalás. sötét felhők gyülekeznek, blablabla. féljetek, én szoktam, sűrűn.
kategóriák: végzet, illusztráció
írta: deixis
a majáknak igazuk lesz
anyám mondta, hogy vasárnap menjek haza legalább a vastag kabátomért, hozzam el, mert milyen hideg lesz már. milyen hideg lesz? nem nézek köpönyeget vagy időképet? hát nem. mivel nem kaptam választ, ma vettem a bátorságot, rápillantottam az utóbbira, erre kisebb apokalipszis fogadott: hazánkra zuhanhat az űrjármű.
azon kívül, hogy csak lehetőségről van szó, biztató még ebben a kijelentésben a határozott névelő, mert arra enged következtetni, hogy mindössze egy van ebből az űrcsodából, bár félő, csak képtelenek használni a nyelvet.
kategóriák: végzet, balfasz
írta: deixis
fikció, mi?
izgalmas ám az életem nagyon, lásd az és-ben. ajándékként képekkel is illusztrálom.
részlet a legújabb feljelentésből:
csuda egy teremtmény, na, az tuti. és akkor a magyarázat, mit is jelent egy 35 éves nőnél, ha valamit eltávolít:
ez az előttünk lévő fa, lentről. kattintás után nagyban lehet keresni a hibát. amennyiben nincs meg, segítek, a következő képen már jobban látszik.
ha még mindig nem lenne egyértelmű, mik is azok, akkor tessék:
könyvtől kezdve a tusfürdőn át az összes ruhámig mindenem beterítette a játszóteret, a kontaktlecse ki- és betevéshez használt kis kerek kozmetikai tükör szilánkjait úgy szedtem össze a homokozónál, minden dobásban volt erő, nem éppen egy törékeny virágszálról van szó. még jó, hogy a nagykésről elhitte, nem az enyém, merthogy azt is el akarta távolítani a nyolcadikról a járókelőkre... ennyi maradt, ezeket nem tudtuk leszedni a 25 méter magas fáról, pár hete került a mementóként lobogó vörös bugyim a postaládánkba, amit végre lesodort a szél.
szerintem már sokszor említettem, de most újra muszáj leírnom, hogy úgy érzem, mintha vonzanám az őrülteket. viszont most legalább egy olyan került a környezetembe, akinek papírja is van róla. végre. fú, hogy vártam, jaj.
a novellácska utóélete meg különösen parádés, ilia tanár úr levele a legjobb: 
innen üzennék mindenkinek, ebben az esetben engem kellett sajnálni inkább. köh. ja és azt kifelejtettem, hogy a lépcsőház folyosóját is szőnyegként borítotték a ruháim, azon lépdeltünk a rendőrökkel egészen az ajtónkig.
kategóriák: háborgó, végzet, balfasz, illusztráció
írta: deixis
szintebók (3)
szeretlek, de tré vagy.
ezután hajnali kettőkor sms-sel bombáztuk a szerintünkvicceslenne vőfélyt, aki másnap írt, hogy nem vicces, de inni iszik ránk, különben is, nézzünk majd pénteken és-t.
ám a balkánra csak holnap ér el. ezt mondjuk nem értem egészen, de félig se. mindegy.
kategóriák: somolygás, végzet, kedves
írta: deixis
szintebók (2)
azt ugye tudod, hogy ha nem lennék nős, már megkértem volna a kezed?
és látom, hogy ez valami végtelenül kedves dolognak indulhatott fejben, de sajnos kimondva nem érte el azt a hatást, amilyen célra készült a mondat, ezt próbáltam finoman érzékeltetni is, tudniillik röhögőgörcsöt kaptam.
véletlenek
na, azok aztán végképp nincsenek, kezdem tényként kezelni. mert az nem lehet, hogy csak úgy, mikor hazahozom mr kosztolányi-kutatót, elmegyünk a tavaly meghalt nagyapám lakására (ahol én amúgy évek óta nem jártam) felmérni a könyveket és 5 perc után észrevesz három kötet kd-t, amiből kettő dedikált. még azt nem tudjuk, ki benedek anna, de ki fog derülni. káldor miksa kd kiadójának (genius) volt az igazgatója, neki szól a bús férfi. szerintem menő.
a másik a szegény kisgyermekben egy szignó.
engem az érdekel tényleg, hogy káldor miért vált meg ettől a kötettől. remélem összevesztek vagy valami szaftos történet legalább :)
kategóriák: végzet, kedves, kultúra, illusztráció
írta: deixis
